A Kék Általános Iskola 7. osztályos tanulói 2015. 05.19-22 között az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával tanulmányi kiránduláson vesznek részt Erdélyben.

Előkészítő órák: május 6.
Első óránkon osztályfőnökünk, Zsuzsa néni a kirándulás minden részletét megbeszélte velünk. Egy nagy térképen bejelöltük az útvonalunkat, és megkaptuk a négy nap részletes programleírását. Most láttuk csak milyen nagy útra készülünk, és milyen sok feladat vár ránk. Négy csoportot alakítottunk, majd elosztottuk, hogy az egyes helyszíneken ki melyik kiselőadásért, ismertetőért lesz a felelős. Neveink: keddi, szerdai, csütörtöki és pénteki csoport lett. Minél több mindent megtudunk az útról, annál kíváncsibbak lettünk. Még (vagy már csak? ) 13 nap az indulásig.

Második órában történelem és irodalomtanárainkkal, Magdi néni és Marika néni segítségével Erdély rövid történetét idéztük fel. Csoportmunkában dolgoztunk. Az egyik csoport az I. világháborút követő Trianoni Békeszerződés következményeit értelmezte kiadott térkép alapján. Nagyon elcsodálkoztunk, milyen nagy területet csatoltak el tőlünk. A másik csoportnak Erdély címerét kellet elemeznie egy melléadott szövegből. A harmadik csoport Magyarország egykori területének etnikai összetételét jelölte be térképen. Az óra második felében a csoportok beszámoltak a megszerzett ismeretekről, átadtuk egymásnak a megszerzett ismereteket. Gyorsan eltelt az óra, élveztük a közös munkát.

Harmadik óra
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Erdélyben több alkalommal is találkozhatunk ott élő gyerekekkel, megismerhetjük az ő életüket. Remélhetőleg új barátságokat köthetünk majd. Egyik alkalommal közös táncházi program vár ránk, ezért Marika nénit, volt alsós tanító néninket kértük meg, hogy mutasson nekünk, könnyen megtanulható táncot. Ajánlatára Sárközi karikázó mellett döntöttünk, amelyet a hagyományok szerint csak lányok táncolják. A fiúknak nagyon tetszett ez az ötlet. Megbeszéltük, hogy a kirándulásig még több alkalommal is tartunk próbát.
A fiúknak ezalatt szűkebb lakóhelyünk, Csepel bemutatására kellett felkészülniük, hogy az Oroszhegyi diákoknak bemutathassuk mi hol lakunk.

2015. május 12.
Fakultatívan vállalt előkészítő tevékenység
Az előkészítő órák után elmentünk tanárainkkal a Hadtörténeti Múzeumba, ahol múzeumpedagógiai órán vettünk részt. Így egészen más megközelítésből hallottunk az első világháború borzalmas időszakáról, és fény derült számunkra arra is, hogy miért csatolták el hazánk területétől többek között Erdélyt is. Játékos feladatokat kaptunk, és még első világháborús fegyvereket is foghattunk a kezünkbe. Egyik feladat a Kolozsvári Magyar Őrezred Csapat kiemelkedő jelentőségéről szólt. Egészen más volt így tanulni, mint a tantermekben. Gyorsan eltelt az itt töltött több mint két óra. Újra sikerült felcsigázni kíváncsiságunkat a távoli Erdély megismerésére.

Kirándulásunk első napja: 2015. 05. 19.
Reggel fél hatkor indultunk, míg odaértünk a határhoz megálltunk kétszer pihenni. Miután átértünk a határon megálltunk Nagyváradon. Elhaladtunk a Petőfi Park mellett, láttuk Ady egykori kávézóját, áthaladtunk a Sebes Körösön átvezető hídon.

Megkoszorúztuk Szent László szobrát a Püspöki Székesegyház előtt. Egyik osztálytársunk kiselőadást tartott erős kezű királyunkról,majd a nevéhez fűződő legendák közül felelevenítettünk néhányat: A Tordai hasadék, Szent László füve, Szent László pénze. Sokat jegyzeteltünk hogy este megtudjuk írni a három kérdést a későbbi totóhoz.

Utunkat folytatva Király hágóról megpillanthattuk Erdély dimbes- dombos táját. Közben az idegen vezető sok érdekességről mesélt. Például a Kárpátok hegyvonulatairól, hogy három hegyvonulata: a Déli, Keleti, és a Nyugati. A királyhegyen leereszkedve elértük Kalotaszeg területét, amelynek csodálatos népviselete van. Majd elmentünk a Körösfői református templom mellett. Láthattuk a legendából ismert tordai hasadékot is.

Maros megyében, Marosvásárhelyen keresztül mentünk a rózsák térén. Meglátogattuk a Teleki könyvtárat. Ismertetőt hallgatunk meg Teleki Sámuel életéről. Megtekinthettük a Vizsolyi Bibliát és sok más régi, értékes könyvet. Ezek után a Téka udvarán könyvtár ismereti vetélkedőt rendeztünk, amelyet végül a szerdai csapat nyert meg. És végre fagyizhattunk!! Mielőtt utunk végére értünk,megálltunk Székelyudvarhelyen, ahol megkoszorúztuk a Vasszékely szobrát,amely emléket állít az I. világháború hőseinek.

Hármasfalun (Csókfalva, Székely Szent István, Atosfalu) áthaladva végre megérkeztünk Oroszhegyre. A helyiek nagy szeretettel fogadtak bennünket. Gyönyörű szálláshelyünkön finom vacsorát kaptunk. Megírtuk a beadandó három kérdést, és az első napról a beszámolót.

Második nap:2015.05.20.
Az első hely, ahova elmentünk Székelyudvarhely volt. Ott először a 13 történelmi személy szobrát néztük meg, ahol mindenki felolvasta saját gyűjtését, majd az ismertetők végig hallgatása után kis képeket kaptunk a szobrokon látható személyekről nevük feltüntetése nélkül. Nekünk kellet párosítani a képeket az általunk felolvasott ismertetővel. Végül időrendi sorrendbe helyeztük Erdély nagyjait. A feladatok után a tanárok megengedték, hogy körül nézzünk egy kicsit a városban. 

Szejkefürdőn átsétáltunk a 15 csodálatos székely kapun és mikor felértünk a dombra megkoszorúztuk Orbán Balázs sírját és elénekeltük a Székely Himnuszt. A közeli Szejke pataknál összeszedtük a szemetet.

Majd délután elmentünk az Oroszhegyi Általános Iskola 7. osztályos tanulóihoz. Vittünk nekik Kék Iskolás pólókat és egy röplabdát amivel később nagyon jól elszórakoztunk, a fiúk bemutatták Csepelt és az iskolánkat.

5-6 órakor értünk a Böjte Csaba gyermekotthonba. A gyerekek nagyon örültek és üdvözlés képen énekeltek nekünk. Láttuk rajtuk, hogy nagyon boldogan játszanak velünk.Az otthon egyik lakójával hosszasan elbeszélgettünk. Elmesélte nekünk, hogy hogyan került be oda. A történetet halva nagyon elszomorodtunk. A szálláson nagyon finom volt a vacsora és nagyon belejöttünk, hogy úti naplót kell írnunk.

 Harmadik nap: 2015.05.21.

Az első hely ahova mentünk Máréfalva volt, ahol megnéztük a székely kapukat. Lerajzoltuk a kapuk jellegzetes díszítő motívumait, és leírtuk a rajtuk olvasható feliratokat. Feltűnt nekünk, hogy nincs két egyforma kapu. Ez után elmentünk a csíksomlyói kegytemplomba, ahol alkalmunk volt fölmenni a Szűz Mária szoborhoz imádkozni. Következő megállónk Madéfalva volt. Itt megkoszorúztuk azt az emlékművet, ami a székelyek egyik legszomorúbb eseményének állít emléket. Az emlékművön egy jelképes szó állt: „ SICVLICIDIVM „ melynek jelentése székely tömeggyilkosság. Különlegessége, hogy a betűket római számokként (az S-et kihagyva) ha összeadjuk, megkapjuk az esemény évszámát ami 1764.

Ezután gyönyörű tájakon keresztülmenve, eljutottunk a Gyilkos-tóhoz. Itt lementünk a tó partjához és csapatonként legendákról szóló feladat lapot töltöttünk ki. Ezután volt egy kis időnk arra, hogy körbemenjünk és vásároljunk, megnézzük közelebbről a tavat. Fölszálltunk a buszra és rövid idő alatt elértünk a Békás-szorosig. Itt sétáltunk a patak mentén, átmenve a gyönyörű óriás sziklahegyek között. Hazafele menet megálltunk a busszal a Pongrác-tetőnél, ahol fölmentünk a tetőre és gyönyörködtünk az elénk táruló tájban.Ezután még egy kitérőt tettünk egy tóhoz, a Küküllő vidékének vízgyűjtőjénél, ahol kavicsokat dobáltunk, lógattuk a lábunkat a vízbe.

Mikor hazaértünk finom vacsora várt minket. Utána izgatottan készültünk a táncházra, ahol bemutathattuk az otthon tanult táncunkat, majd jókedvű közös táncolásra került sor. Sohasem gondoltuk volna, hogy ilyen hangulatos egy táncház. A szállásra visszaérve, bár fáradtak voltunk, de még röviden összefoglaltuk a mai tartalmas napot.

Negyedik nap: 2015. 05.22

Reggel korán felkeltünk, hogy hamar elindulhassunk Farkaslakára, ahol megtekintettük és megkoszorúztuk Tamási Áron síremlékét. Egy kis részletet felolvastunk egyik híres művéből Az Ábel a rengetegben című regényéből. Megtudtuk, hogy ez a könyv egy trilógia része. Az Ábel Amerikában című részből kirándulásunk során többször elhangzott a következő idézet: “ Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Ezután tovább utaztunk Korondra.Ellátogattunk Józsa János fazekasmester műhelyéhez. Ahol megmutatták nekünk, hogyan is készülnek kézzel a fazekas edények, tálak és még sok más szép tárgy. Egy néni a szemünk láttára varázsolt gyönyörű mintát egy készülő tálra. Sokan vásároltak is a gyönyörű tárgyakból.

Kolozsváron először Mátyás király szülőházát néztük meg. Felolvastuk a házon lévő emléktáblát amit még Ferenc József állíttatott 1888-ban, és felelevenítettük történelmi nagyságának jelentőségét. Egy városi séta során megismerkedtünk Mátyás király szobrával és megtudtuk, hogy Mátyás azon magyar királyok közé tartozott, akik tudtak írni, olvasni ezért mindenhol Mathias Rex néven írt alá. Ezután egy rövid szellemi vetélkedőt tartottunk „Ki tud többet Mátyás királyról?” címmel. Kolozsvárt elhagyva megálltunk még, hogy visszatekintsünk a város gyönyörű látképére a Fellegvárból, megpróbáljuk beazonosítani a korábban bemutatott épületeket, és gyönyörködjünk a kilátásban.



A buszba visszatérve rögzítettük a nap eseményeit az útinaplóba, majd négy napos kirándulásunk befejezéseként egy totót kaptunk, amelyet még az úton közösen ki is javítottunk. A feladatokon végigérve újra átéltük kirándulásunk jelentős eseményeit, rájöttünk, észrevétlenül mennyi új dogot tanultunk. Egy ennyire fantasztikus négy nap után nagyon nehéz bármit is mondani a túráról, hiszen annyi nagyszerű élménnyel gazdagodva térhettünk haza, hogy azt nehéz szavakba önteni. Csodálatos helyeken járva egyik ámulatból a másikba eshettünk. A lényeg a lényeg ez a kirándulás egyszerűen zseniális volt, örülünk, hogy részesei lehettünk. 

Értékelő óra

2015. május 29

A kirándulás után nagyon élveztük, amikor újra a négy nap történéseivel foglalkozhattunk. Minél többször olvastuk át az útinaplót, hogy  tökéletesíthessük, annál több élmény jött elő. Bár nem nagyon szeretünk fogalmazást írni, de most élményeinkről szívesen készítettük el a kért fogalmazást. Utána érdeklődéssel hallgattuk, ki miről írt. Végül előkerültek a fotók, és kiválogattuk mi kerüljön bele a naplóba és a beszámolóba. Gyorsan eltelt az idő, szívesen maradtunk volna még tovább, de másik órára kellett menni.

Bemutató óra

2015. június 02.

A hatodik osztályosoknak kellett bemutató órát tartanunk, amelynek  az útinapló adta a vázát. Zsuzsa néni segítségével készítettünk egy Power-Point bemutatót, amivel képi illusztrációt adtunk előadásunknak. Nagy érdeklődéssel hallgatták a hatodikosok, és lelkesítette őket az a tudat, hogy jövőre talán ők is hasonló élményeket élhetnek át.

Témanap

2015. június 04.

Volt még egy nap, ami teljesen az Erdélyi utunkról, és a Nemzeti Összetartozás kapcsolatáról szólt. Kicsit izgultunk, amikor kiderült, hogy mi leszünk a kis„tanárok”, és a mi segítségünkkel fogunk megemlékezni a Trianoni békeszerződés évfordulójáról. Mindenkinek három osztályt kellett egy-egy órában foglalkoztatni. Kiselőadást tartottunk az úton látottak alapján, majd az azokra épülő, a kiránduláson általunk már jól ismert feladatokat oldattuk meg az 5-6-8-os diáktársainkkal. Az utolsó órában mindenki egy helyen az aulában gyűlt össze, itt  a zártuk a programunkat a Székely Himnusz közös eléneklésével. Úgy éreztük sikerült a nap végére iskolás társainkhoz is közel hozni a határon kívüli területekkel való összetartozás érzését, át tudtuk adni azokat az ismereteket, élményeket, amelyeket nekünk szerencsénk volt Székelyföldön megtapasztalni.